Kabbalah

Az angyalok

"A menny szellemeinek a mennyben van lakóhelyük,
és a föld szellemeinek, akik a földön születtek,
a földön van lakóhelyük."
Apokrifek

Az egyes szefirákban angyalokkal találkozhatunk, akik a közvetítő szerepet játsszák a magasabb- és az alacsonyabb szintű szefirák, más megközelítés, elnevezés szerint Isten és ember között. A kabbalista meditációkban gyakran kerülhetünk velük tudatosan kapcsolatba, igénybe vehetjük segítségüket, tanácsaikat és tanulhatunk tőlük.
Minden szféra rendelkezik egy istennévvel és tartozik hozzá egy arkangyal. Az egyes istennevek természetesen ugyanannak az erőnek a megnyilvánulásai, csak a különböző szinteken más-más rezgésszintet képviselnek.
A kabbalában a szefirákhoz rendelt istennevek a következők: Keter-Eheieh, Chokmah-Jah vagy Jehovah, Binah-Jehovah Elohim, Chesed-El, Gevurah-Elohim Gebor, Tipheret-Jehovah Aloah va Daath, Netzah-Jehovah Tzabaoth, Hod-Elohim Tzabaoth, Yesod-Shaddai el Chai és Malkhuth-Adonai ha Aretz.
Egy másik forrás szerint: Keter-Jah, Chokmah-Eheieh, Binah-Elohim, Chesed-El Elion, Gevurah-Elohim Gibor, Tipheret-Jehovah Aloah va Daath, Netzah-Adonai Tzebaoth, Hod-Elohim Tzebaoth, Yesod-El Shaddai és Malkhuth-Adonai.

A tíz szefira meditáció útján való bejárása az istennevek ismételgetésével lehetséges. A hang, mint energia alkalmas arra, hogy az ember elérje általa a szféra megérintéséhez szükséges rezgésszintet. Az egyes nevek helyes kiejtése, a hangok megfelelő ideig való rezegtetése olyan változást idéz elő az amúgy semleges energiában, ami az ősi tapasztalatok és megfigyelések szerint szükséges a szférákba lépéshez. A kabbalista művek általában megjelölik a szefirák és az ösvények angyalait is. A velük való kapcsolatfeltével eszköze szintén a hangmágia, a nevek kiejtése és ismételgetése.

Az angyalok hierarchiája egyes források szerint kilenc régióból tevődik össze (a tizedik az ember), melyek tovább bonthatók Angyali Rendekre (Szeráfok, Kerubok, Trónok) és Angyali Karokra. Az utóbbi csoport is két részre osztható, ezek elnevezése Felső (vagy szoláris) (Uralmak, Fejedelemségek, Hatalmasságok) és Alsó (lunáris) Angyali Karok (Erősségek, Arkangyalok, Főangyalok). (Az Angyali Rendek (más néven a Legfelsőbb Angyali Rendek) első két csoportjának összefoglaló elnevezése az Isteni Sík angyalai.)

Mindenkinek két védőangyala van. Az egyik a Vezető, akinek "személyét" a születés pillanatának Nap foka határozza meg, a másik a Születési Aszcendens angyala, ami 5 fokon belül változik. Az Uraságok magukról választják le a két védőangyalt, akik egyre lejjebb és lejjebb szállnak, hogy az emberrel kapcsolatba kerülhessenek. Visszamenniük csak az általuk "védett" személlyel együtt lehetséges. (A Bukott Felvigyázók, akiket az Apokrif Iratokban található Hénok Könyvéből ismerhetünk, egykor szintén védőangyalok voltak (ld. Szemjasza), akik a történet szerint testet öltöttek, mert megkívánták a földi nőket és "óriásokat" nemzettek velük.)

A kabbalában az egyes szférákhoz tartozó arkangyalok az alábbiak: Keter-Metatron, Chokmah-Ratziel, Binah-Tzaphkiel, Chesed-Tzadkiel, Gevurah-Khamael, Tipheret-Raphael, Netzah-Haniel, Hod-Mikhael, Yesod-Gabriel és Malkhuth-Sandalphon.

A démoni régió héber neve Seol (A se'ol szó jelentése barlang.), ami megfeleltethető a pokolnak vagy az alvilágnak. A héber sedim elnevezés a démonok egyik fajtájára utal, akik akadályozzák a kabbalistát meditáció közben.

A modern mágikus szemlélet kétféle démont különböztet meg. Az egyik elnevezés, a Tuxur (a szó jelentése "locsogás") a "bukott" angyalokra utal, azokra, akik vállalták a feladatot, hogy állandó akadályaikkal megerősítsék azokat a szellemi lényeket (pl. az embert), akik az előző kozmikus korszak végén még nem érték el a megvilágosodást. Velük szemben állnak az angyalok, akiket szintén Tuxur lényeknek nevezhetük (a név jelentése ebben az esetben "szó"). Ezek a démonok és az angyalok egymástól függenek, csak különböző éberségi állapotuk különbözteti meg őket. Állandóan körbe járnak, hol lesüllyednek, hol felemelkednek, egészen addig, ameddig minden szellemi lény vissza nem tér közéjük. Egymással szemben álló létezésükkel tartják fenn az egyensúlyt.
A démoni lények másik fajtája a Lostur (láng), akik közé az ember is tartozik. A név azokra a lényekre utal, akik még nem érték el a tiszta szellem állapotát, nem angyali lények, de az egyes testetöltések folyamata során -kilépve (ebből) a karmikus körforgásból- elérve majd befejezve utolsó fizikai testetöltésüket, tuxur angyallá, majd a kört végigjárva tuxur démonná (majd újra angyallá stb...) válnak.
A lostur lényeket nevezhetjük általánosságban szellemeknek. Ök teszik -emberi fogalmakkal mérve- élővé a fizikai anyagot azáltal, hogy különféle ásványi, növényi, állati vagy emberi formában inkarnálódnak.
Az alvó tuxur démonok felébresztése mindig a lostur lények feladata, ám erre csak egy magas spirituális szinten álló mágus képes. Minél magasabb spirituális szinten áll egy lostur démon, annál nagyobb ego-val, azaz teljesebb Tipheret-tel rendelkezik. Ez teszi lehetővé, hogy egy mágus, aki a legerősebb lostur lény, uralma alá hajtson (és felébresszen) egy tuxur démont, megmutatva neki az isteni fényt, a ragyogó Tipheret-et. Az embernek a teljességhez természetesen korábban már az angyali lényekkel is kapcsolatba kellett kerülnie, mert csak így képes saját magán keresztül átengedni a fényt.

Egy térbeli Életfán ábrázolva a lostur lények egy vízszintes körpályán (pontosabban egy spirálon, az Életfa egyes síkjain), míg a tuxur lények egy függőleges pályán (a Fa oszlopain) mozognak. Ha egy lostur lény elvégezte egy inkarnációra vállalt feladatát, a Daath-on (halál) lép egyel magasabb szintre a vízszintes spirálon. Amikor az összes fizikai tanulnivalóval végzett, szintén a Daath-on lép át a vízszintes körforgásból a függőlegesbe, és a legalacsonyabb szintű tuxur angyalként folytatja tevékenységét. A két, egymásra merőleges körpálya a folytonos mozgás következtében egy gömbfelületté (egy hatalmas Életfa egyik szefirájává) áll össze.