Az Elfogadásról, Önfeláldozásról

Kinek mit jelent az elfogadás, az önfeláldozás...A mai társadalmunknak igencsak volna mit tapasztalnia e téren. Hiába a média, a többség továbbra is csak önmagával törődik...adományozás?? Jótettek? mit sem érnek, ha agyonkampányolják őket...viszont részükről nem ér semmit, ha a világ nem tudja meg...ez a módja, puszta üzlet...lehet őszinte...de csak üzlet...nem több.

Mikor tettünk utoljára valamit valakiért puszta önzetlenségből? Mikor nem volt fontos, h számunkra ez kényelmetlenséggel, lemondással, szabadidő vesztéssel járt? Úgy, hogy tudtuk ez sosem fog megtérülni...Azzal is jót teszünk, ha a koldusnak pénzt adunk? Mert akkor letudtuk az aznapi jócselekedetünk? Ha adunk a koldusnak egy 100 forintost, míg a fizetésünk nettó 200 ezer? ÉS ha munkát adnánk neki? Talán nem akarna dolgozni...rászánnánk az időt, h foglalkozzunk a lelkével?

Önfeláldozás: általában csak a szeretteinkért vagyunk képesek áldozatokra...de vajon önfeláldozásnak számít-e egy teljesen magától érthetődő dolog? Vajon önfeláldozás-e ha az anya lemond minden luxuscikkéről, hogy gyermekének jó legyen, vagy a gyermekének legyenek meg a luxuscikkei?....vajon tényleg szükség van azokra? Nem lenne jobb, ha azt az összeget vonatjegyre, kirándulásra költené ahol a cél a közös jó élmények tapasztalása?

És mitől vagyunk azok akik? Ki mondja meg ezt nekünk? A szomszéd akinek jól megmutogattuk az új fürdőmedencénk? Vagy a szemben lakó velünk egyidős lánynak folyton az orra alá dörgöljük h nekünk jobb az alakunk és szebb ruháink vannak? ÉS néha napján megszánjuk és neki adunk 1-2 ruhadarabot? Mondván, így megnyugszik a lelkiismeretünk, mert hozzájárultunk az ő nőiességéhez....valóban megnyugszik a lelkiismeret? ÉS valóban úgy gondoljuk h ők elfelejtik az "ostoba" fellengzésünk egy egy jobb ruháért, disznóért, kacsáért?...nem, nem fogják....

Túlzottan az egónk irányít minket...és a lelkünk belül sír...hiába a sugallat a jó út felé, az anyagba kezdünk süllyedni. Egyre jobban...Próbáljuk csak néha, néha!!! hogy a magunk érdekeit visszaszorítva valaki teljesen vadidegenért teszünk valamit önzetlent...sokaknak sajnos az is elég, ha csak átadják a helyüket egy terhes asszonynak, vagy lesegítenek egy babakocsis anyukát a villamosról....de az is számít! A sok pici apró dolog egyszer naggyá lesz. És nem számunkra naggyá...valaki más számára....és valaki más sok pici apró önzetlen tette pedig számunkra válik majd naggyá...