Az információ alapú mágia

A mágikus világkép számtalan módszerrel, elmélettel és gyakorlattal megközelíthető. Jelenleg egy viszonylag új elméletet szeretnék bemutatni, az információ alapú mágiát.
Minden tradíció létrehozta a maga technikáit, a sámánok (általában hallucinogén növények fogyasztásával) természetszellemeikkel találkoznak, mások rituális mágiát űznek, meditálnak, vagy a kozmikus energiát használják gyakorlataik során. Az információ alapú mágia a káosszal, a fraktálokkal, a mátrixszal és elsősorban adatokkal dolgozik.
A mágia elméletében a három térbeli kiterjedés csak az idő fogalmával együtt értelmezhető. Ha önmagában vizsgáljuk ezt a dimenziót, egy a múltból a jövő felé tartó Jelent kapunk, azaz egy kiterjedés nélküli pontot, mely egyfajta hártya, vagy féreglyuk (Daath) a múlt és a jövő között.

A Jelen megfigyelése egy önmagából kiinduló folyamat. Ebből a nézőpontból vizsgálva, a pont mindig a középpontban, azaz a rendszer 0 pontjában, a nulla dimenzióban (Semmi) áll. Ezt, mint egy fényudvar, körbeveszi az első dimenzió, azaz a jelenpont múltja (Idő), vagyis az emlékei. (A Karma olyan, mint egy kör vagy kerék, amin haladva az ego ’előredobálja’ a múltját, a félelmeit, tapasztalatait, és azokat vizsgálja meg újra, egészen addig, ameddig már képessé válik arra, hogy teljességében átélje és elengedje mindet a jelenben. Ekkor a kerék ’küllőjén’ eljut a középpontba, és azon, mint egy kapun átlép egy következő dimenzióba.)

Ha egy kiterjedéssel rendelkező Létező szemszögéből vizsgálunk egy másik, szintén kiterjedéssel rendelkező objektumot, azt tapasztalhatjuk, hogy a saját Jelen csak önmagában, belül értelmezhető, hiszen az őket elválasztó távolság (Tér) mindig csak az Én-t körülvevő múlt terét, azaz a fényudvart képes érzékelni. Minél közelebb vannak egymáshoz, annál közelebbi múltba képesek belelátni.

Ebből következően ahány létező, annyi Jelennek kell lennie. Mivel minden Jelen a nulladik dimenzióban, azaz az időtlenségben ’létezik’, ahol nincs tér sem, azt mondhatjuk, egy helyen ’nem léteznek’, pontosabban Egy Létező (’Isten’) egy Jelenpontjáról van szó önmagához viszonyítva. Ennek a jelenpontnak (Egy) az öntudatra ébredése (’Én vagyok’), önmagába fordulása (’megkettőződése’) teremti meg azokat a falakat, melyek elkülönítik, miáltal létrehozza a nemlét más, az ego falain túlra szorult pontjait. Ez az elkülönülés feltételezi, hogy az egyes jelenek önmagukhoz viszonyítva más és más tapasztalatokat szereznek, így a saját jelenük és múltjuk között más és más távolság alakul ki, ami azt eredményezi, hogy egymáshoz viszonyított távolságuk is különböző lesz.

A káosz az Üresség vagy Semmi állapota, melyben végtelen számú Jelenpont (0. dimenzió) ’létezik’, amik egymás, és ezáltal az őket körülvevő múlt felismerése által hozzák létre a teret. A kint és a bent elkülönülése feltételezi, hogy a Létező már nem csak önmagát, hanem más létezőket is szemlélhet, amik különböző változásokat okoznak benne, hatnak rá. Más létezőkhöz képest felismer irányokat, sebességet, és mozdulatlanból mozgóvá válik.
Azáltal, hogy a Jelen (Tudat) elkülönült, elvesztette ’kiindulási helyét’, tökéletességét, egységét, vagy ősállapotát, így kiszámíthatatlanná, instabillá vált, hiszen más Jelenek (külvilág) hatása, egymással való kapcsolataik (amikor az egyik Tudat fényudvara eléri a másik Tudat Középpontját) késztetik változásra, akár külső, akár belső folyamatként. Amikor az egyik Tudat eléri egy másik határait, annak szemszögéből sodródni kezd, irányt változtat, míg önmaga számára továbbra is áll. Ez a pontatlanság, nem tökéletesség véletlennek nevezhető, és kiszámíthatatlanná, előrejelezhetetlenné teszi a folyamatot (Karma).

A két Tudat közötti kapcsolat nem tudatosan irányított, azaz véletlennek nevezhető sodródása, mozgása teszi visszafordíthatatlanná az időt. Minél nagyobb tudatossággal rendelkezik az Én, annál kevésbé akarja megfordítani, hiszen felismeri, hogy az idő csak Jelenpontokból áll, miáltal egyre közelebb kerül a Forráshoz.
A Jelen folyamatos Múlttá válása, önmagába fordulása spirális pályát eredményez, miközben mégis önmaga marad (gömb). Rétegeket hoz létre, melyek egymáshoz képest elcsúszva jelennek meg. A Tudat (Tipheret) létrehozza a Tudatalattit (Yesod), majd az Anyagot (Malkhut) de mindig egy szinttel alatta vagy felette (benne vagy körülötte).

A mátrix legegyszerűbben egy térbeli négyzetrácsként képzelhető el, melynek csomópontjai a Jelenpontok, és a rácsháló azok múlttere. Az információ alapú mágia lényege a saját középpont megtalálása, és az információ múlttéren, vagyis a négyzetrácson való átküldése egy másik Jelenpont számára (vagy az információ minél teljesebb fogadása).
A mátrix tere maga az energia, akár összesűrűsödött, akár irányultsággal rendelkező formájában vizsgáljuk, egy ’anyag’ különböző megnyilvánulásaiként, de végeredményben egységként érzékeljük.
Akár kifelé, akár befelé figyelünk, mátrixot látunk. Kifelé nézve felismerjük, hogy csak egy mátrix egyik csomópontja vagyunk, befelé nézve tudjuk, hogy mi vagyunk a mátrix.

Az információ alapú mágia a Hex-en (6) keresztül továbbítható. A mátrix egy csomópontja hat irányultsággal rendelkezik, azokon keresztül tartja a kapcsolatot a többi Jelenponttal. A jobbra, balra, fel, le, előre, hátra nézőpont kérdése, az elnevezés az ego szemszögétől függ.
Az egyénen belül zajló folyamatban a fizikait a jobbra, balra, az asztrálist az előre-hátra, míg a mentális hatást a fel–le képviseli. Amennyiben más személy vagy objektum a mágia ’célpontja’, úgy minden esetben a mentális, azaz a fel-le csatornán átáramoltatott, az előre-hátra (asztrális) csatornán kiadott, és a jobb-bal (fizikai) által közrefogott, vagy megtartott energiáról van szó. A három egymásra épülő sík a mátrixban vörös, zöld és kék színként jelentkezik.
A tudatos hex maga a csomópont, és az azon kiáramló energia vagy információ. Adattartalma a mágus aktuális, vagy már felszínre hozott tudásából épül fel. A nem tudatos hex a körülmények, azaz a más csomópontok által gerjesztett energiaáramlásra adott öntudatlan, ösztönös válasz.
Ahhoz, hogy a hex a megfelelő hatást érje el, tudatossá kell válnia. A nem megfelelő adattartalom elküldése és más hexek által (szintén ösztönösen) kiáramoltatott energia visszaverése nem szabályozott válaszreakciókra késztetheti a másik felet.
A két hex közötti adatközvetítő csatorna a mátrixban egyszerre csak az egyik irányból áramló energia szállítására képes adatvesztés nélkül. Amennyiben két különböző információtartalmú hex találkozik egy csatornában, akkor az ’aktívabb’ hatása érvényesül, míg a ’passzívabb’ beépül a másikba, felveszi annak irányultságát és visszafordul.